Könyvajánló: Úton – Eredeti tekercs

A legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül.

Kerouac már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott. Ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon. Útkeresése folyamán az író drogokkal kísérletezett, és behajózta a világot.  

A Grinsberg által terjesztett legenda egy része igaz, egy része túlzás. 2007-ben végre megjelent ez az erdeti Úton; és a könyvet magyarul is olvashatjuk, úgy ahogy Kerouac eredetileg megalkotta. A valóságos nevekkel és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak. 

Az Úton a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.  

A mű cselekménye nagyon egyszerű: Sal Paradise, Dean Moriarty és barátaik keresztül-kasul száguldoznak az amerikai kontinensen, miközben végesincs beszélgetéseket folytatnak. A vándorlás, a száguldás, a “ma itt, holnap ott” állandó bizonytalansága adja a regény látszólag laza szerkezetét. Valójában azonban az út, a vándorlás maga a cél, s ez a szimbólum teremti meg a mű strukturális egységét.